Minden napra egy felirat

Nem mintha túlzásba vinném, de elhatároztam, hogy ma nem netezek, nem is szöszmötölök blog képekkel, hanem végre dolgozok. Ez ment is egészen estig, mikoris el kellett szaladnom nagymamát látogatnom. Rég jártam nála, így lelkiismeret furdalás csillapításaként beugrottam a Fischerékhez pár krémesért - kb. 10 éve nem jártam náluk. Ugyanaz a vajas süti szag csapta meg az orrom, mint gyerekkoromban, a kínálat is hasonlóan alakult. Cukrászdázós, emlékes hangulatomban, még némi moskauert is vettem és ugyanolyan finom, mint amire emlékeztem. Bizonyára bevonzza az ember az ilyesmit, de miután tovább álltam csomagommal és fordultam be a Pozsonyi úton, leesett az állam! Gyerekkorom második cukrászdájának felirata fogadott, némi festékfolttal. A környékbeli gyerekek vagy a Bébibe vagy a Fischerhez jártak. Eszembe jutott a számos elharapott málnaszörpös pohár (azt hiszem minimum négyet sikerült megharapni).

Alul építkezés folyik, munkásember éppen kint dohányzik - és nézte mit fotózok. Szokásos megnyugtatás után, hogy nem vagyok semmiféle ellenőr, mondta hogy itt antikvitás üzlet fog nyílni. Neki is bejött a felirat.

Talán a kilencvenes évek elején zárták be a Bébi Cukrászdát, úgy emlékszem a rendszerváltás utáni felújítási őrületben a feliratot letakarták valami újjal. Pár évre rá nem mehetett túl jól a cuki, mert bezárták és azóta is két-, háromévente boltok váltogatják egymást. Valószínű sokszor előbukkant már ez a felirat egy-egy újabb renoválás ideje alatt, de most sikerült belebotlanom. Lehet, holnap eltekerek nappali fotóért. Kéne, mert a munkás ember valamiféle levakarást emlegetett – milyen antikos az olyan, aki ezt levakartatja? De remélem, „csak” újra letakarják egy másik táblával. 

Fogyókúrám tiszteletére indítom ezt a sorozatot. Egészséges életmód ide vagy oda, imádunk henteshez járni, kolbászt és hurkust zabálni. Amúgy is most nagy hentes újraéledés van, nem tudom hogy a retro őrület miatt, de a sok frissen sültet kínáló húsáruda ebédidőben megtelik öltönyös munkásokkal, főnök és beosztott boldog egyetértésben talponállnak és tépik a nagy karéj kenyeret. Tapasztalataim szerint többségében férfiak látogatják a henteseket, azok akik megunták a gyros tálat, indiait és a vértelen menüket. Lehet, hogy csak én emlékszem rosszul, de mintha úgy 5–6 éve kemény idők jártak volna a hentesekre ilyen téren, aztán szerencsére újra felfedeztük. Ha ezekre a képekre nézek, érzem a grillcsirke illatát, a koviubi ízét – enni kéne valamit. 

Ha én hentes volnék, ezt a patinás portált gyönyörűen helyreállítám a Bródy Sándor utcában. Kapásból tudnék egy kis vendégkörre szert tenni, akik most jobb hely nem lévén, a Rákóczi téri csarnokba járnak ki húsozni.

Ez nem annyira különleges, mint az előző, de egy jó példa a felújított vagy nagyon gondosan karbantartott üzletre. Biztosan sokan ismerik, a Hajós utcában van.

Ezt a szerényet Kispesten, az Üllői úton találtam. Csak a hétvége miatt volt zárva. 

Végül a VI. kerület gyöngyszeme, a házak között büszkén álldogáló kakas a kézzel felragasztgatott betűivel.

Barátaimmal kellőképpen antiszociálisak és túlkorosak vagyunk ahhoz, hogy a pesti éjszakába vessük magunk. Pesten a helyek teli vannak emberrel és kíméletlen füsttel. Dohányzunk ha iszunk, de füstöt köszönjük nem kérünk. Tavaly kezdtük el budai kocsmajárásunkat, de még nem alakult ki a kultúrája. Eddig 3× került rá sor és csak a Fő utca-Paulay Ede utca viszonylatát fésültük át. Idén jobban haladunk, most novemberben már 2× kirándultunk át a túloldalra felderíteni. Nekem Buda amúgy is szívügyem. Nem csak kocsma képeket raktam fel, hanem ami érdekességbe amúgy is belebotlanék – csakhát professzionális gép híjján a minősége olyan amilyen. 

Kezdtük az ivászatot a Kitty Drink bárban, ami a Király fürdő melletti Ganz utcában található, műemlékként védett borostyánnal befuttatva. Annyira otthonos, hogy jobb is volna ha csak nekünk nyílna, mert már kezdi jól beeni oda magát a társaság, nehezen viselnénk a teltházat. Kellemes termelői boruk van és belga meggyes sörük. 
Rendszeresen sétáltunk arra a Kedvessel, hátha kinyit. Mindig láttunk valamiféle fényt, és hiába emberi időpontban mászkáltunk ott, állandóan zárva volt. Mint utólag kiderült, 4 évig csak a tulaj cserélgette a karácsonyfa égőket a betörőktől való félelmében. 
Most újra megnyitott, immáron második hete kezdjük ott az estét és otthosan hőbörgünk az x-faktort nézve. Nem feliratos téma, de kedvcsinálónak egy kép: 

Tévézés után átsétáltunk a Mátrába. Na onnan tényleg kitessékelt minket a füst, pedig nem számítottunk hegyilevegőre. A Mátra igazi kocsmaínyenceknek való hely, zsíros kenyérrel, alumínium süllyesztett borkimérővel, protekció esetén jó kis házi pálesszel és nem kevésbé ittas pultossal. Nekem termő korhűen leszakadt hely, stílusos „arculati elemekkel”: 

Új helyet néztünk, a Csalogány sajnos bezárt tízkor. A régi feliratot a csalogány scripttel kifejezetten szépnek találom, de megszokott magyar szokás szerint fölötte már a gányolás látható. Duplikálva a hely neve kétszer, molinón, öntapadón, mindenféle betűvel és persze, a kötelező sör logóval.  

Ez már nem vendéglátóipar, ez már műköszörűs! Az egyszerűbb gondolatúaknak késes.

És így a végére van egy bomlásnak indult, inspiratív varrógépjavító cégérem. Nem annyira semmitmondó, mint az utolsó hely, ahol jellegtelen ízű sört ittunk, így irni sincs róla mit. 

Már megint eljött a felháborodás ideje! Semmi komoly, csak egy vicces példa, hogy a vendéglátósok mennyire figyelmetlenek.  

Méteres sörök után, jót röhögtünk az egyik hírös belgában, de ugyanakkor nem nagyon értem hogy miért nem tudnak disztingválni? A kagylójuk fini mind mindig, ezért elnézem nekik, hogy fenéktörlőt adnak az étek mellé. Amúgy észre sem vettük volna a fenéktörlő funkciót, ha a sarokban levő bénácska piktogram ezt nem közli velünk ilyen egyértelműen, mit tegyünk vele, miután elfogyasztottuk a kagylót. (:

Még idén tavasszal kibicikliztünk Budafokra, mert emlékeim szerint sok érdekesség van arra. Borozókat, kocsmákat és hagyományos, kockás terítős, bajszos pincéres éttermet kerestünk. Nem találtunk. Feliratokból is többet vártam, de azért így is összeszedtem párat. 

A Márka Vermutos volt a konkrét cél, egy avittas falreklámra emlékeztem régről, egy felújítottat találtam. 
A Borkatakombát nem ismertem ezelőtt, de kiderült hogy híres régi étterem, sajnos nem volt nyitva mikor mentünk, de majd bepótoljuk. 
A leesett ....E... ...F UTÓDAI szimplán megtetszett séta közben, viszont a kopott századfordulós feliratos ház jobb időket és borokat láthatott valamikor. Jelenleg egy játékgépektől csörgő, késdobáló üzemel alatta. Viszont a feliratozással bajban vagyok. Nem tudom eldönteni, hogy a második képen „borgyár” (bár tudtomal olyan nincs, hogy borgyár), vagy „sörgyár” szerepel. A sör és a pezsgő még leírva sem illenek egymáshoz. A „pezsgő” is gyanús, mintha az elején más betűket vélnék felfedezni. Ha véletlen valakinek valami eszses dolog az eszébe jut, akkor kap tőlem egy üveg bort. 

Sajna túl hamar bevégeztük Budafokot, kissé nyomasztó is volt. Én még bebarangoltam volna a házak közé, de az éhségtől már hisztérikusakká váltunk. A városközpontban megkérdeztünk egy boltos lányt és a nála gangelő haverjait (akik szerintem Budafokon kívül nem nagyon ismernek más környezetet), hogy tudnak e valami kis éttermet. Persze nem tudtak, így hazajöttünk enni.