Barátaimmal kellőképpen antiszociálisak és túlkorosak vagyunk ahhoz, hogy a pesti éjszakába vessük magunk. Pesten a helyek teli vannak emberrel és kíméletlen füsttel. Dohányzunk ha iszunk, de füstöt köszönjük nem kérünk. Tavaly kezdtük el budai kocsmajárásunkat, de még nem alakult ki a kultúrája. Eddig 3× került rá sor és csak a Fő utca-Paulay Ede utca viszonylatát fésültük át. Idén jobban haladunk, most novemberben már 2× kirándultunk át a túloldalra felderíteni. Nekem Buda amúgy is szívügyem. Nem csak kocsma képeket raktam fel, hanem ami érdekességbe amúgy is belebotlanék – csakhát professzionális gép híjján a minősége olyan amilyen.
Kezdtük az ivászatot a Kitty Drink bárban, ami a Király fürdő melletti Ganz utcában található, műemlékként védett borostyánnal befuttatva. Annyira otthonos, hogy jobb is volna ha csak nekünk nyílna, mert már kezdi jól beeni oda magát a társaság, nehezen viselnénk a teltházat. Kellemes termelői boruk van és belga meggyes sörük.
Rendszeresen sétáltunk arra a Kedvessel, hátha kinyit. Mindig láttunk valamiféle fényt, és hiába emberi időpontban mászkáltunk ott, állandóan zárva volt. Mint utólag kiderült, 4 évig csak a tulaj cserélgette a karácsonyfa égőket a betörőktől való félelmében.
Most újra megnyitott, immáron második hete kezdjük ott az estét és otthosan hőbörgünk az x-faktort nézve. Nem feliratos téma, de kedvcsinálónak egy kép:
Tévézés után átsétáltunk a Mátrába. Na onnan tényleg kitessékelt minket a füst, pedig nem számítottunk hegyilevegőre. A Mátra igazi kocsmaínyenceknek való hely, zsíros kenyérrel, alumínium süllyesztett borkimérővel, protekció esetén jó kis házi pálesszel és nem kevésbé ittas pultossal. Nekem termő korhűen leszakadt hely, stílusos „arculati elemekkel”:
Új helyet néztünk, a Csalogány sajnos bezárt tízkor. A régi feliratot a csalogány scripttel kifejezetten szépnek találom, de megszokott magyar szokás szerint fölötte már a gányolás látható. Duplikálva a hely neve kétszer, molinón, öntapadón, mindenféle betűvel és persze, a kötelező sör logóval. 
Ez már nem vendéglátóipar, ez már műköszörűs! Az egyszerűbb gondolatúaknak késes.
És így a végére van egy bomlásnak indult, inspiratív varrógépjavító cégérem. Nem annyira semmitmondó, mint az utolsó hely, ahol jellegtelen ízű sört ittunk, így irni sincs róla mit.
