Nem mintha túlzásba vinném, de elhatároztam, hogy ma nem netezek, nem is szöszmötölök blog képekkel, hanem végre dolgozok. Ez ment is egészen estig, mikoris el kellett szaladnom nagymamát látogatnom. Rég jártam nála, így lelkiismeret furdalás csillapításaként beugrottam a Fischerékhez pár krémesért - kb. 10 éve nem jártam náluk. Ugyanaz a vajas süti szag csapta meg az orrom, mint gyerekkoromban, a kínálat is hasonlóan alakult. Cukrászdázós, emlékes hangulatomban, még némi moskauert is vettem és ugyanolyan finom, mint amire emlékeztem. Bizonyára bevonzza az ember az ilyesmit, de miután tovább álltam csomagommal és fordultam be a Pozsonyi úton, leesett az állam! Gyerekkorom második cukrászdájának felirata fogadott, némi festékfolttal. A környékbeli gyerekek vagy a Bébibe vagy a Fischerhez jártak. Eszembe jutott a számos elharapott málnaszörpös pohár (azt hiszem minimum négyet sikerült megharapni).

Alul építkezés folyik, munkásember éppen kint dohányzik - és nézte mit fotózok. Szokásos megnyugtatás után, hogy nem vagyok semmiféle ellenőr, mondta hogy itt antikvitás üzlet fog nyílni. Neki is bejött a felirat.

Talán a kilencvenes évek elején zárták be a Bébi Cukrászdát, úgy emlékszem a rendszerváltás utáni felújítási őrületben a feliratot letakarták valami újjal. Pár évre rá nem mehetett túl jól a cuki, mert bezárták és azóta is két-, háromévente boltok váltogatják egymást. Valószínű sokszor előbukkant már ez a felirat egy-egy újabb renoválás ideje alatt, de most sikerült belebotlanom. Lehet, holnap eltekerek nappali fotóért. Kéne, mert a munkás ember valamiféle levakarást emlegetett – milyen antikos az olyan, aki ezt levakartatja? De remélem, „csak” újra letakarják egy másik táblával.