Időm most nincs irogatni, de kitaláltam az „aljas” kategóriát, ami valami nagyon leszakadt vagy éppen nagyon csúf, mocskos dolgot mutat be hetente egyszer. (Ilyen volt a múlt heti csirkés disznós képződmény is). Ez most nem vicces, majd igyekszem vicceseket keresni.
Budapest belvárosa, Királyi Pál és a Bástya utca sarka. (Ajánlom figyelmébe mindenkinek a tavaly lerakott kövezetet is a földön, az is nagyon guszta).
Jó volt az a képújság, pihentebb pillanataimban, műsorkezdés előtt feküdtem a tévé előtt és az andalító zenére (meghallgatható itt) artikulálatlan hangon daloltam az épp megjelenő szöveget.
Mint tudjuk, most is van képújság, még itt a neten is: teletext.hu. Ki az aki képújságot néz a neten?
Sok mindent lehet találni a Képújságról, például hogy itthon a legsikeresebb 1987–1995-ig volt. Magyarországon először 1982-ben – a szockó országok közt is elsőként – kerül a képrenyőre ékezetek nélkül, mindössze 300 dekóderes tévékészüléken (csókosoknak). Viszont 84-ben már 22 ezer tévén fogható, 87-től már ékezetekkel és 120 ezer készüléken (ekkor már nekünk is volt)! Ezeket a Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédiából szedtem és akit érdekel, itten olvashat bővebben róla.
Ez pedig egy kedves hangvételű 25 éves a képújság cikk.
Nem mellékesen ez az első éves tipotanfolyam I. feladatának remek példája! Olyan vicces, hogy kis csempékkel lett megoldva a rácsozott felület.
Gyerekkoromban ennek annyira megszoktam a látványát, nap mint nap mentem el mellette. Rég jártam már a Szent István körúton, és most úgy megörültem neki, mint egy rég nem látott barátnak. Az is eszembe jutott, amikor két ház közé egy zsinóron feszítettek mozi plakátot vagy színházi előadást hirdető libegő zászlókat.
Elmentem futni és útba ejtettem a Kerék Borozót, hogy kiderítsem a tegnapi táblák pontos idejét. Először is kiröhögtek mert futok, másodszor pedig a csajszinak fogalma sem volt róla, hogy mikor készült. Ígéretet kaptam, hogyha nekem ez ennyire fontos, majd a nagy öregektől ő megtudakolja, fussak arra legközelebb is. Olyan szaggal jöttem ki, mintha egy egész éjszakát buliztam volna.
A Kerék Borozó több mint 100 éve italozó Soroksáron, a felirat kb. 50-60 éve kínálja a megszokott italokat és azon kívül, az édesipari termékeket is. A Vecsési út végénél, a Molnár szigetre vezető résznél szó szerint belefutottam, mivel reggeli arclefagyasztásos kocogást végeztem. Általában fel vagyok rá készülve, hogy gyanakvó emberek tűnnek fel az ajtóban, mikor a mobilommal körül ódalgom a boltocskákat. Most is újabb ijedt arc jött elő. De mikor elmondom mit csinálok, akkor mindenki megnyugszik és kedvesen válaszol kérdéseimre. Sőt, még büszkék is, hogy valaki rajong a portáljukért.
Utólagosan mini vita kerekedett a betűk igénytelenségéből fakadóan. Bár csak tippelni tudok, de jobban szemügyre véve a táblákat, a „kerék borozó” fő felirat látott már szebb napokat is régen és azt újra elkészíttették, illetve ráhányatták valakivel egy farost lemezre. A két oldalt elhelyezett táblából igényesebb címfestő munkájára következtetünk. Viszont holnap is megyek futni, megkérdezem a kocsmárost!
