Évek óta gyűjtögetem az utcán felejtett hirdetményeket, feliratokat. Valamelyik még most is funkcióját teljesíti, de a többsége már használaton kívüli és bármelyik pillanatban eltűnhet. A régiek közé néha becsusszan egy-egy újdonság. Ez egy olyan blog, ami feliratokon keresztül naplózza, merre járok és miket látok.
Akármennyire is elcsépelt, nagyon szeretem. És pont remek színű időjárási viszonyok jártak. Be kellett gyűjtenem.1952-ben épült Állami Áruház néven és ugyanezzel a szépséges betűvel feliratozták.
Szeretem amikor egy tulaj észreveszi és megtartja az elfelejtett feliratot és újraértelmezi azt. Például ahogy a Fogasháziak is tették. Itt csupán annyi a különbség, hogy szerintem kevésbé észrevehető, mert először a fenti kopott kakast kezdtem fotózni és csak utólag vettem…
Jó volt az a képújság, pihentebb pillanataimban, műsorkezdés előtt feküdtem a tévé előtt és az andalító zenére (meghallgatható itt) artikulálatlan hangon daloltam az épp megjelenő szöveget. Mint tudjuk, most is van képújság, még itt a neten…