Minden napra egy felirat

Hosszú lustulás után a két ünnep közti mászkálásunk termését kezdem töltögetni.
Kőszeg szép, de nyáron biztosan mozgalmasabb. A környék is teli van érdekességekkel. Vissza fogunk menni, de valahogy a mínusz tíz fokban való sétálgatást nem nekünk találták ki. Közvetlen a Jurisics-várnál laktunk, egy 1500-ban épült kis vendégházban. Éjjel úgy éreztem, mintha az egész városban csak mi ketten lennénk.
Más szórakozási lehetőség nem lévén, a helyi tinik példáját követve beettük magunkat a kocsmába. Az ivódáson és étkezésen kívül nincs más szórakozási lehetőség. Viszont az emberek kedvesek és a bor csudafinom és csudaolcsó (450 Ft/liter).

A külső „cégérről” csak annyit, már megvan 30-40 éves, viszont a forralt bort hirdető táblácska pár éves csupán (a nikotin jól patinásít), a készítője régi, egy idős mesterember. Mondotta a kocsmároslány.

Modern tipográfia a Duna Korzón az ELMŰ-től – bocsánat, az ELMŬ-től.

Túúúdom, ez a neon-korszak csontig lerágott emblémája. Dehát elcsépeltség ide vagy oda, beraktam, mert kell ez a bagi is. És van még itt a Ferencieknél is, majd azt is elkapom.

Tudom, hogy ezt már mindenki megszokta, de mégis olyan jó és komikus ez a bácsi.

Balatonfelvidéken talált gyöngyszem.